A reformáció és az oktatás
A reformáció és az oktatás
A 18. században lényegesen módosult Mezőszentgyörgy lakosságának felekezeti összetételé. Az újratelepítés éveiben, majd az azt követő évtizedekben a protestáns hitet vallókra nehéz idők jártak. Az „új hit” fennmaradásának megakadályozását, illetve a visszatérítés hatékonyságát templomfoglalásokkal, iskolák bezárásával, a prédikátorok hitbeli tevékenységének korlátozásával törekedtek elérni. (Veszprémben 1716-ban. Pápán 1752-ben került sor protestáns templom elvételére.) E módszerek II. József „türelmi rendelete” nyomán (1781) enyhültek, váltak „türelmesebbé”. Ezekben az évtizedekben Mezőszentgyörgy népességének túlnyomó többsége (1785-ben 80%-a) református. Korábban ez az arány még nagyobb volt. hiszen a század derekán mindössze néhány római katolikus (a földbirtokosok között) található a községben. A protestáns hitélet korlátozása miatt, a térítések révén, de mindenekelőtt a bevándorlások nyomán megnövekedett a katolikus népesség száma, illetve aránya. A református egyházi szolgálat és az iskolai oktatás ellátása ekkor szorosan kapcsolódott egymáshoz. Általános gyakorlat, hogy a prédikátorságra készülők (a pápai, sárospataki és debreceni kollégiumok teológushallgatói) tanulmányaik befejezése előtt kitérőt tettek az „oskolamester”-ség irányába. (Volt ettől eltérő gyakorlat is: kevés létszámú gyülekezet gyakran „obsitos katonát”, vagy az írás és olvasás terén jártas civilt alkalmazott mesterként.) A mezőszentgyörgyi „kisded oskolánk oskolamesterei” közül névszerint Mosoni György és Berhidai István neve ismert 1738-ból.” Az előbbi ?sok ideig… oskolamesterséget viselt” és a lakosság körében rendkívül népszerű Visolyi Andrásnak volt kortársa. 1761-ből Vásárheli B. Sámuel, a századvégről (1798.) Sebestyén József ismert. Rajtuk kívül még Kallós Sámuel, Vízi Mihály későbbi (másutt megválasztott) lelkipásztorok, valamint Tömösvári István, Kovács Imre, Borbély György és Seres Ferenc tanított hosszabb-rövidebb ideig a helyi iskolában; amelynek tevékenysége – az említett nehézségek ellenére, a helyi pótén taták támogatásával – szinte folyamatosnak mondható. Mezőszentgyörgy – helyi áldozatkészség következményeként és a Mezőföldi Református Egyházmegye határozata nyomán – az 1820-as évek végén környéke pedagógusainak továbbképzési központjává válik. 1828-ban itt nyitják meg azt a Kerületi Könyvtárat (Tractuális Bibliotheticát), amely „az oskolamesterek … tudományos előmenetelekben valók érdekében” hivatott tevékenykedni. Ezzel segítették annak az egyházmegyei határozatnak érvényre juttatását, amelyik elrendelte, hogy „tanítónak csak olyan személy vétessék be, aki tanítóképző intézetünkben diplomát nyert”. Illetve – még hatékonyabban – törekedtek szolgálni azt a célt, hogy „a régi tanítók pedig az iskolai szünet alatt legalább kétheti oktatásban részesüljenek”. Itt jegyezzük meg, hogy a helyi presbitérium 1864 februárjában hozott határozatával ismételten kedvező döntést hozott. „Az akadémikus iskolatanítóságot megszüntetjük, a tanítói állomást állandósítjuk” – fogalmazódott meg az az álláspont, amellyel a korábbi, rövid (2-3 éves) tanítóskodás helyébe végleges „állomáshelyet” biztosítottak a megválasztott mesternek, illetve mestereknek.
/Dani Lukács nyomán/