Al-Duna, bánsági vágta Mezőszentgyörgyről
Beszámoló
Határtalanul kirándulás
Al-Duna, bánsági vágta Mezőszentgyörgyről
2019. május 30 – június 1.
Készítette: Bertáné Holbusz Katalin
1. nap:
2019. május 30-án reggel 6 órakor indultunk el Mezőszentgyörgyről 17 tanulóval és 2 tanárral a várva várt bánsági úticélunk felé.
Útközben megálltunk a dégi iskolánál, ahol csatlakoztak hozzánk az ottani iskola 7. osztályosai, az igazgatóasszony és helyettese. Hosszú út következett, közben Kecskeméten felvettük az idegenvezetőnket. Határátlépés után hamarosan megérkeztünk Temesvárra, a Bánság fővárosába. Ott a Bartók Béla Líceumnál kezdtük a város megtekintését, majd a főtéren lévő épületekkel, szobrokkal ismerkedtünk meg.
Ellátogattunk a várból megmaradt emlékekhez, majd tovább a többi térre. Nagyon tetszett a gyerekeknek az esernyős utca, ahonnan a magyar színházhoz jutottunk el.
Buszra szállás után sokáig tartott, míg megérkeztünk Herkulesfürdőre.
Gyönyörű hegyek között található ez a település, ahol a szállásunk volt. Szobáink többsége kétszemélyes, saját fürdőszoba tartozott mindegyikhez. Három emeleten szállásoltak el minket a modern, tiszta kis hotelben.
Itt helyben, az étteremben fogyaszthattuk el a reggeliket és a vacsorákat, valamint kaptuk meg a hidegcsomagokat ebédre.
Este fáradtan tértünk nyugovóra.
2. nap:
Herkulesfürdő felfedezésével kezdtük a napot, mely egy európai hírű fürdőhely. A Cserna folyó völgyében a meleg forrásokat már a rómaiak is ismerték, Herkulesnek templomot és oltárt emeltek itt, aki a meleg források istene volt. A városka központjában megtudhattuk, hogy fürdőjét valószínűleg Traianus császár építtette.
Ezután indultunk Orsovára, a továbbiakban az Al-Duna vidékén kirándultunk. A kikötőbe mentünk, ahol motorcsónakokba szálltunk.
A Dunán lenyűgöző sziklafalak alatt a Kazán-szorosok és a Vaskapu csodálatos látványa tárult elénk. Menet közben megálltunk Traianus császár és Széchenyi István emléktáblájánál, egy barlangnál, és elcsodálkoztunk Decebal román király kőbe vésett arcképénél.
A hajóállomásról elmentünk egy orsovai templomba, ahol megnéztük a Szent Korona emléktáblát, ami előtt kiselőadást hallgattunk meg arról, hogy 1849-ben a koronázási jelvényeket az itt található Allion-hegy tövébe ásták el, majd négy év múlva meg is találták.
Délután tovább buszoztunk Szerbiába, a román-szerb határátkelő egy dunai gát tetején áthaladó út. Oda és vissza is sokat várakoztunk a határátkeléskor. A csodálatos Al-Duna mentén vezetett hosszú utunk Galambóc váráig. Útközben sok információt kaptunk a Duna szabályozásáról, arról, hogy Széchenyi István a folyószabályozási terveket Vásárhelyi Pál mérnökkel készíttette el. Előzőleg, még a kikötőben felelevenítettük Jókai Mór Az arany ember című regényének itt játszódó jeleneteit. Órák múlva megérkeztünk Galambóc várához, nagyon elfáradtunk, de a gyönyörű látvány felülmúlt minden várakozást.
Bementünk a vár látogatóközpontjába, ahol egy rövid kisfilmet néztünk meg a felújított várról. Rövid sétát tettünk a váron belül, mert közeledett a záróra, és sietnünk kellett vissza a szállásunkra. Későn értünk vissza, de nagyon szép emlékekkel, fáradtan aludtunk el.
3. nap:
Reggeli után útra keltük a Bigéri –vízeséshez, ami a Bigéri Természetvédelmi Területen található, nyolc méter magas. A Minis-patak zöld moha borította, kupolaszerű, lépcsőzetes mésztufán zúdul alá.
Ezután fájó szívvel hagytuk el a magas hegyeket, és lassan érkeztünk meg utolsó állomásunkra, Nagyszentmiklósra. Itt hallhattunk a kincsekről, és Bartók Béla munkásságáról kiselőadást is készítettünk.
Magyarországra lépve tudtuk, hogy még hosszú út vár ránk. Kecskeméten elbúcsúztunk az idegenvezetőnktől, majd a dégiektől is. Este 9 órakor érkeztünk meg Mezőszentgyörgyre fáradtan, de élményekkel gazdagon.
